Az UBM vállalati kultúrájának 11+1 sarokköve
Miután áttekintettük, honnan indultunk, milyen elvekre és értékekre építkeztünk az UBM-nél az elmúlt közel harminc évben, fontos néhány szót ejtenünk a vállalati kultúránk sarokköveiről is. Ezek tisztázása ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy a cég továbbra is egy alkotóhely legyen, ne pedig egy lélektelen munkahely.
Vállalati kultúránk 11+1 sarokköve
- Az UBM egy olyan munkahely, ami nem csak elfogadja, hanem büszkén hirdeti is a sokszínűséget mint értéket. És ezt nem egy manapság divatos frázisnak gondolom, hanem egy olyan alapelvnek, ami megkülönböztet bennünket a túlszabályozott, sztenderdizált nemzetközi nagyvállalatoktól, magyarán a multiktól. Mert mi felismerjük, hogy a sokszínűség, a másik másságának támogatásával adjuk meg a lehetőségét annak, hogy mindenki a maximumot hozza ki magából. Támogatlak, hogy a legjobb légy!
- Ér hibázni, de nem ér a hibát eltitkolni. Az ember a születésétől kezdve iteratív módon tanul a leghatékonyabban. Azaz megpróbáljuk, és nem feltétlenül sikerül elsőre, a tapasztalatból tanulva azonban újra próbáljuk, de már ügyesebben, és ez addig ismétlődik, amíg képesek nem leszünk a kitűzött eredményt elérni. Közben minden egyes sikertelen kísérlettel hibázunk is, de ez a folyamat lényege, a szüntelen tanulás a hibákból. Ha kizárjuk a hibákat, akkor megfosztjuk magunkat a fejlődés lehetőségétől is. Ez igaz mind az egyénre, mind az egész cégre.
- Ér nem érteni dolgokat, de nem ér nem megkérdezni – akár többször is –, hogy mi miért van úgy. Meg kell értenünk a körülöttünk zajló folyamatokat, hogy tevőleg is részt tudjunk venni bennük. A megértéshez pedig szabad kérdezni, sőt, kötelező is. Ha valaki nem ért valamit, ezért rákérdez, akkor aktív, ha viszont nem, akkor megakad. Ez ilyen egyszerű.
- Ér ötleteket hozni mindenre. Mert az ötletekkel mozdítjuk előre a dolgokat.
- Ér nem egyetérteni egy véleménnyel, sőt abban az esetben, amikor valamilyen együttgondolkodásról, közös döntésről van szó, kifejezetten javaslom, hogy merjetek vitatkozni, ellentmondani, jobbat javasolni. Amikor felvettek az egyetemre, a tanévnyitón azt mondta a rektor, hogy csak akkor higgyünk bármelyik professzornak, ha be tudja bizonyítani az állítását. Számomra ez a kijelentés akkor szinte sokkoló volt az újszerűségével. Hiszen megengedte, sőt, bíztatott, hogy 18 éves létünkre vitába szálljunk a tanárainkkal, és mert azt üzente, hogy a rang felett áll a gondolkodás képessége, a probléma minél magasabb szintű megoldása. Senki nem orákulum, a közös megoldás szinte kivétel nélkül jobb, mint az egyéni.
- Ér betegnek lenni, de nem ér visszaélni vele. A betegség nem gyengeség, hanem egy állapot, és a cél, hogy minél előbb kikerüljünk belőle. Ehhez egy megértő, segítő munkahelyet kell biztosítanunk.
- Ér néha hülyének lenni, de nem ér hisztizni. Emberek vagyunk, mindenkinek vannak jó és rossz napjai.
- Kötelező “jelen lenni”! Nagyon sok megbeszélésen látom, hogy minden résztvevő párhuzamosan dolgozik a laptopján, telefonján, tabletjén, vagy mindezeken egyszerre, mintha a NASA űrközpontjában ülne kilövéskor. Tehát nincs jelen annyira, amennyire szükséges lenne. Aki pedig nincs jelen a megbeszélésen, akár ki is mehet. Biztosan nem véletlenül hívtak be az értekezletre, figyeljünk oda, legyen meg a közös fókusz, végezzünk, és mindenki mehet vissza a munkájához.
- Tiszteljük meg a másikat azzal, hogy a megbeszélt időben kezdünk. Miért játszunk a másik idejével úgy, hogy értesítés nélkül késünk? Persze van úgy, hogy valami közbejön, arról viszont lehet egy rövid értesítést küldeni.
- Nincs stagnálás. Ez az élet nagy mozgatórugója minden szinten. Csak fejlődés vagy hanyatlás van. Ha egy hétig nem megyek le futni, már csökken a teljesítményem. Ha egy hónapig nem foglalkozom az angollal, már felejtek szavakat, kifejezéseket. Ha nem törekszünk a mindennapokban arra, hogy jobbak legyünk, mint a tegnapi énünk, vagy mint a versenytársaink, akkor le fognak hagyni bennünket. Nem lehet büntetlenül ülni a babérokon, mert az élet elfut mellettünk.
- Az élet bonyolult. Természetesen nem gondolom, hogy a fentiekkel mindenre megoldást tudok adni, éppen ezért javaslom, sőt, mindenkit arra bátorítok, hogy egészítsétek ki a fenti listát a saját gondolataitokkal!
+1. Mindig tanuljunk! Ez szorosan kapcsolódik az előző ponthoz, így nem is szeretném túlmagyarázni. Én úgy látom, hogy napjainkban a szűk értelemben vett szakmai ismereteken túl a gondolkodás és a gondolataink kifejezésének képessége jelenti a legnagyobb előnyt. Akár több nyelven is. Ezért vezettünk be néhány éve az UBM-nél egy nyelvi premizálási rendszert, ami azt jelenti, hogy minden frissen megszerzett komplex (szóbeli és írásbeli) középfokú nyelvvizsgát félhavi, míg a felsőfokú komplex nyelvvizsgát egyhavi fizetésnek megfelelő prémiummal honorálunk.
Horváth Péter
UBM Csoport, vezérigazgató
UBM-befektetésekkel kapcsolatos kérdések esetén állunk szíves rendelkezésére az investors@ubm.hu e-mail címen.