2016-ban közel egy évet töltöttem otthon a harmadik, legkisebb fiammal. Miért érte meg? Szubjektív beszámoló sikerekről, kudarcokról és felismerésekről.

„Figyu, mostanában sokat látlak otthon, csak nem munka nélkül vagy?” – Dehogy, gyesen vagyok. „Aha, szóval kirúgtak és nem találtál semmit?” – Nem! Gyesen vagyok!

Kisebb megszakításokkal a feleségem már nyolcadik éve volt otthon a gyerekekkel, Kornéllal, Andorral és Jánoskával. Természetesnek tűnt számunkra, hogy – az időt tekintve és egyben az utolsó esélyt megragadva – Jánoskával otthon maradjak egy évet teljes szerepcserével: én viszem a háztartást, a gyerekeket, Diána, a feleségem pedig teljes munkaidőben dolgozik.

2016 január

Belerázódunk

Az első napokban szabályos indukciós program kellett, hova kell tölteni a mosógépbe a mosóport, hogyan különböztetem meg a középső gyerek zoknijait a nagyétól, melyik gyermek melyik zabpelyhet szereti a boltban található választékból és hasonlók. Gondoltam, a főzés az klassz lesz, majd abban megmutatom! Nekem mindig is ízlett (elég sok mindent tudok) és még a rántást is megtanultam, de azért elhangzott olyan komment is, hogy „anya ezt nem így szokta”. 😊 Bevásárlás, játszótér, gyereklogisztika a suliból, bölcsiből, kedves smúzolás az anyukákkal, ebéd, mosogatás, társasjátékozás a srácokkal – és végre Diána is megjött a munkából. Hoppá, csak nem fáradt vagyok? Pedig nem csináltam semmit…

2016 tavasz

Sürgősen keressünk egy takarítónőt!

Kezdett beállni a napirend, az agyam pedig két hónap után kezdte elfelejteni a munkahelyi reflexeket, ennyi idő kellett, mire lelkileg teljesen eljöttem a munka világából és hazaértem – egyben szabad ember lettem. Kezdtek beállni a kis rutinok otthon: van annál coolabb érzés, mint elaltatni egy gyereket? Vagy beültetni a bevásárló kocsiba és nekifutásból közösen gurulni az Aldiban?

2016 nyár

Tanulok a gyerektől…

Másfél-kétéves korban a türelem nem a legnagyobb erőssége a srácoknak, az érzékeny dolgok azonnal kellenek, de ha azok megvannak, akkor boldogan átkerülhetsz a gyerekkel a közös flow-ba. Hasonló tapasztalat a játszótéri beszédbe elegyedés. Egy két dicsérő szó a másik szülő csemetéjére, buzdítás a saját játék átadására és már meg is van a híd a small talkhoz, míg a gyerekek elmélyülten szórják egymásra a homokot. Mindez soha nem volt számomra közvetlenebb megtapasztalása annak, hogy a célok elérésének milyen fontos eleme a kiélesedett figyelem mások irányában.

2016 ősz

Szarvasölő és Hacker Johnny

Sok mesét olvastam a fiúknak napközben is, nem csak lefekvéshez. De van az a helyzet, ahová nem viszel mesekönyvet, mégis úgy érzed, milyen jó lenne egy kis mese a gyerekeknek. Megalkottam hát a saját mese-univerzumunkat, megszületett Szarvasölő, Hacker Johnny és más karakterek, de sokszor csak improvizáltam, ami eszembe jutott – a fejem mindig kéznél van. A mese-improvizálás érdekessége számomra az volt, hogy tudsz komplex történeteket érdekfeszítően, átéléssel átadni, úgy, hogy nem arról beszélsz, amiről Te szeretnél, hanem arról, ami a srácokat leköti.

Jelen voltam a gyermekeim életében, mint előtte még soha, és azóta is csak törekedni tudok erre.

2016 október

Új pályán

Lefutottam az első maratonomat. Igen, ez is része volt a gyesnek. Januártól heti ötször készültem, autodidakta módon, kihasználva Jánoska bölcsödében töltött óráit. Ezt egy nagyon tudatos döntés előzte meg, maratont nem lehet egyik hétről a másikra futni, az legalább egy fél éves készülés egy amatőr futó számára. Én is így tettem, 42 éves voltam akkor és le akartam futni azt a 42 km-t! Sikerült.

„Tegnap este apa megint elaludt mese közben!” Szokás szerint arról álmodtam, hogy sétálunk a családdal. Aztán felébredtem és bementem az első napomra az új munkahelyemen.

Miért érte meg férfiként gyesre menni? Mert

• egy olyan főnöknek dolgozhatsz, akit tényleg imádsz (a saját gyereked),
• naponta leszidhatod magad olyan dolgokat végezve, amit normális ember nem tenne (maraton felkészülés),
• helyükre kerülnek a prioritások, a párkapcsolat és a gyerekek. Ha gyereked van, normális esetben felértékelődik a család. Fiatal személyiségek esetében bele lehet feledkezni a munkába, pláne, ha sikeres is vagy, de azért a lényeg, legalábbis szerintem, mégis csak a család, hiszen „nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk”. Érdemes megtapasztalni a mindennapos háztartás vezetés terheit ahhoz, hogy értékeld, illetve megbecsüld azt a személyt, aki ezt sokszor több ember helyett elvégzi. Talán a gyerekekkel eltölthető időt sokan nem méltányolják megfelelően, pedig az egy véges, ráadásul az idő előrehaladtával gyorsuló ütemben fogyó érték. Apaként sokan menekülnek az anyagi javak megteremtésének mentsvárába, közben a legértékesebb éveiket a gyerekekkel akár el is vesztegethetik.
• végre megtapasztalhatod, hogy hiányzik a „meló”. 😊

A fotó 2016-ban készült Balázsról.