Mikor kezdtél el futni és miért pont a futást választottad?

Horváth Péter: Valamikor 2008 környékén vettem fel először futócipőt. Az okra már, bevallom férfiasan, nem emlékszem, arra viszont igen, hogy az elején 2-3 kilométer is nagyon megterhelő volt. Volt rá példa, hogy három kört terveztem egy környékbeli tó körül, ami nagyjából a fenti táv, de egy kör után megálltam, mert nem kaptam levegőt és bánatosan hazamentem, hogy jó, ez nekem nem megy, a futás nem az én világom. Másnap persze visszatértem és jóval okosabb tempóval megcsináltam a három kört.

Nyilvános a „Futások a világ körül” című népszerű blogod, amely többször is szerepelt az Index.hu címlapján, és amelyben a futással kapcsolatos élményeid és gondolataid osztod meg az olvasókkal a világ különböző részeiről. Milyen céllal indítottad el a blogod?

H.P.: A blog története és eredete a Facebookra vezet vissza, mert ott már régóta megosztom a japán utazásaimon szerzett élményeimet. Arról a sorozatról nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam az ismerőseimtől, ezért felmerült bennem, hogy megpróbálok valamilyen hasonlóan könnyed, jól olvasható formában írni a futásaimról is. Azt kijelenthetjük, hogy az átlagember nem nagyon fut maratont, így kevesen ismerik ezt a világot, amibe nem csak maga a verseny és annak megélése, hanem a felkészülés, az utazás, de akár a versenyre való felkészülés időszaka is épp úgy beletartozik. Úgy gondoltam, hogy ha erre  az én szemüvegemen keresztül bárki belenézhet, akkor valami újat tudok mutatni és talán arra is rávehetek néhány ember, hogy húzzon futócipőt és kocogjon egy keveset, ha másért, nem, hát önmagáért, az egészségéért.

A Facebook mellé pedig azért választottam médiafelületnek a blog.hu-t mert sokkal profibb tartalommegosztást tesz lehetővé, könnyen kezelhető, ráadásul nem kell sokat görgetni, ha valaki egy korábbi bejegyzésemet akarja látni, mert ott sorakozik az összes szépen egymás után.

Sikeres üzletemberként mit nyújt számodra a futás, mit jelent Neked? Mi motivál, hogy rendszeresen fuss, sőt maratonokat teljesíts világszerte? 

H.P.: A második kérdésre nagyon könnyen, egy szóval tudok válaszolni: a teljesítménykényszerem. Úgy érzem, hogy mindig jobbnak kell lennem ahhoz képest, amilyen tegnap voltam és ez folyamatosan új célok elé állít. Ezért is döntöttem úgy, hogy lefutom a „Hat Nagy” -ot, tehát az Abbott World Marathon Majors-t, amely jelenleg 6 helyszínt takar: Berlin, Boston, Tokió, London, New York és Chicago. Jelenleg féltávnál tartok, Tokió, London és New York még előttem van.

Menedzserként pedig a futás számomra egyfajta relaxációt, stresszoldást jelent, de a napi edzéseim jó lehetőséget adnak arra is, hogy a megválaszolatlan kérdéseken töprenghessek. Van erre egy nagyon jó angol futómondás: „Running is the answer, the question is pretty much irrelevant.” Jól kell ezt a mondatot értelmezni, mert bár elsőre úgy tűnhet, hogy azt jelenti, hogy a kérdés nem érdekes, csak menjünk futni, azonban a futók pontosan tudják, hogy az igazi értelme az, hogy futás közben jönnek meg a valódi válaszok a még nyitott kérdésekre. Tapasztalatból mondom, hogy még csak töprengeni sem kell nagyon egy-egy problémán, a válasz szinte bepattan az ember fejébe! Egészen különleges, felvillanyozó érzés, amit minden vezetőnek csak ajánlani tudok, hogy próbálja ki!

Ha van, szerinted mi az összefüggés a sport és az üzleti teljesítmény között?

H.P.: Biztosan van, én azonban nem szeretnék többet belegondolni ebbe az összehasonlításba, mint amennyi valóban benne van. Jó megélni a munkánk örömeit és néha szükséges, hogy a kevésbé pozitív helyzeteket, időszakokat kitartással és fókusszal végigcsináljuk. Ugyanez igaz a futásra is. Az egyikben megélt tapasztalatok segíthetnek a másikban is. Azt azonban semmiképpen nem merném kijelenteni, hogy aki jól teljesít a munkájában, az biztosan jó sportoló is, és fordítva. Ennél szerencsére sokkal bonyolultabb vagy máshogy fogalmazva sokszínűbb a világ.

Sokaknak gondot okozhat a magánélet, a munka és a sport összeegyeztetése. Hogyan oldod meg, hogy elegendő időt szánhass az élet egyes területeire? Megosztasz velünk néhány hasznos tanácsot, kérlek?

H.P.: Ez egy nagyon komoly kérdés, ahol általános tanácsokkal nehéz lenne szolgálni, így csak saját magamról tudok beszélni. Nálunk – hatalmas szerencsémre – a család nagyon elfogadó és megértő a futás tekintetében, mert mindenki tudja, hogy ha megvan a napi etapom, akkor sokkal kiegyensúlyozottabb és jobb kedvű vagyok, még akkor is, ha valamivel később érek haza. Persze, ezzel a szabadsággal nem szabad visszaélni.

Futások a világ körül, Horváth Péter személyes blog: https://futasokavilagkorul.blog.hu/