Milyen hatással van a globális kereslet-kínálat változása az árupiaci volatilitásra az UBM esetében?

Horváth Péter: Az agráripari vállalatok, különösen a takarmánygyártók tevékenysége nagy mértékben függ az alapanyagok globális piacokon alakuló áraitól, amelyek gyakran volatilisek a kereslet-kínálat ingadozásai miatt. Az olyan makrotényezők, mint a globális gazdasági növekedés, a kereskedelmi akadályok jelentős árfolyammozgásokat idézhetnek elő a piacokon. Az UBM számára kulcsfontosságú, hogy az ellátási láncait rugalmasan igazítsa a piaci viszonyokhoz, és olyan beszerzési stratégiákat alkalmazzon, amelyek minimalizálják az áringadozásokból eredő kockázatokat és biztosítják a termelés folyamatosságát.

Hogyan csökkentheti az UBM az árupiaci volatilitásból eredő kockázatokat?

Janositz Balázs: A volatilis árak menedzselése az UBM számára kulcsfontosságú stratégiai kihívás, hiszen az árupiacokon tapasztalható áringadozások jelentős hatást gyakorolnak a vállalat beszerzési és árképzési folyamataira. Az UBM derivatívákat, például határidős ügyleteket alkalmaz a beszerzési kockázatok fedezésére. Az árupiaci ciklusok által generált bizonytalanságok szükségessé teszik, hogy a vállalat a működési modelljét folyamatosan adaptálja a változó piaci viszonyokhoz, és ütőképes beszerzési, illetve értékesítési stratégiákat alakítson ki.

Hogyan befolyásolja a devizaárfolyam-ingadozás az UBM költségszerkezetét és árképzési stratégiáját?

HP: Az infláció és az árfolyam-ingadozás az UBM beszerzési költségeiben gyors és közvetlen növekedést okozhat, ami az alapanyag-intenzív ágazatokban különösen jelentős kockázati tényező, ahol a jövedelmezőség szűk profitrátával mozog. Az árfolyam-ingadozások árrésére gyakorolt hatásának mérséklése érdekében az UBM részben az import termékek esetében is euróalapú árképzést alkalmaz. Az agráripari vállalatok jellemzően alacsony profitráta mellett működnek, így a makrogazdasági tényezők – például az energiaárak, a logisztikai költségek árfolyamkitettsége – jelentős mértékben alakítják a költségstruktúrát és az árképzési stratégiát.

JB: Az alacsony profitráta oka, hogy az agráripari termékek alapvetően homogén árucikkek, azaz kevéssé differenciálhatók. Ez azt jelenti, hogy a partnerek döntési mátrixában az ár kiemelt jelentőségű. Ez korlátozza a minőségi prémium lehetőségét, vagyis a vállalatok nem tudnak jelentős mértékben magasabb árat kérni a termékeikért, mint a piaci átlag. A gyártáshoz kapcsolódó költségek – különösen az energia, a minőségbiztosítás, a logisztika – magasak és nagyrészt külső tényezőktől függnek, ezért a vállalatok költségszerkezete erősen érzékeny az inflációra, az árfolyam-ingadozásokra és az árupiaci volatilitásra. Emellett a piaci ciklusok és az időjárási kockázatok gyakran kiszámíthatatlan piaci ingadozásokat okoznak, amit a szabályozási változások, például az export/import korlátozások, vagy a fenntarthatósági előírások, további költségekkel terhelhetnek meg.

Milyen pénzügyi eszközökkel mérsékelheti a vállalat az ebből fakadó kockázatokat?

JB: A devizakockázatok kezelése az UBM számára nem csupán taktikai feladat, hanem hosszú távú stratégiai kérdés is, amely alapvetően befolyásolja a vállalat versenyképességét. Az UBM az euróalapú árképzésen kívül különböző fedezeti eszközökkel törekszik a kockázatok minimalizálására. Ezáltal a vállalat nemcsak a költségeket képes stabilizálni, hanem az árfolyamváltozások által generált profitabilitási bizonytalanságokat is mérsékli, amely kulcsfontosságú a hosszú távú pénzügyi tervezés szempontjából.

HP: Az agráripari költségérzékenysége ellenére az UBM képes hosszú távon stabilan profitot termelni, amit több, egymást erősítő stratégiai tényező tesz lehetővé. A vállalat erős piaci pozíciója lehetővé teszi a beszerzési kockázatok hatékony diverzifikálását. Az UBM üzleti modellje rugalmasan igazodik a makrogazdasági és piaci környezet változásaihoz, különös tekintettel az inputköltségek optimalizálására és az értékesítési csatornák fejlesztésére. Az UBM sikerességének kulcsa abban rejlik, hogy vertikálisan integrált működési modellje és szektorális tudása lehetővé teszi számára, hogy még volatilis körülmények között is fenntartsa a cash-flow stabilitását, mérsékelje a ciklikusságból eredő kockázatokat, és biztosítsa a hosszú távú fenntartható profitabilitást.

JB: Többek között ez az üzleti rugalmasság és alkalmazkodóképesség különbözteti meg a vállalatot az agráripar más szereplőitől. Az agrárium alapvető stratégiai ágazat, amely nélkülözhetetlen az élelmezés-biztonság, illetve élelmiszerellátás szempontjából. A fenntartható, hatékony és minőségi élelmiszeripar egy örökzöld üzlet. Az iparágban folyamatosan növekvő mértékű kereslet áll fenn a népesség-növekedésnek és az egy főre jutó fogyasztás növekedésének köszönhetően. Globális szinten a piac mérete dinamikusan növekszik, évről évre nagyobb mennyiségű élelmiszerre van szüksége az emberiségnek, melyet egyre magasabb minőségben kell a fogyasztók asztalára tennünk.

A fotón balról jobbra: Horváth Péter és Janositz Balázs. Kép forrása: ide kattintva.