Vállalati kultúránk 11+1 sarokköve

1. Az UBM egy olyan munkahely, ami nem csak elfogadja, hanem büszkén hirdeti is a sokszínűséget mint értéket. És ezt nem egy manapság divatos frázisnak gondolom, hanem egy olyan alapelvnek, ami megkülönböztet bennünket a túlszabályozott, sztenderdizált nemzetközi nagyvállalatoktól, magyarán a multiktól. Mert mi felismerjük, hogy a sokszínűség, a másik másságának támogatásával adjuk meg a lehetőségét annak, hogy mindenki a maximumot hozza ki magából. Támogatlak, hogy a legjobb légy!
2. Ér hibázni, de nem ér a hibát eltitkolni. Az ember a születésétől kezdve iteratív módon tanul a leghatékonyabban. Azaz megpróbáljuk, és nem feltétlenül sikerül elsőre, a tapasztalatból tanulva azonban újra próbáljuk, de már ügyesebben, és ez addig ismétlődik, amíg képesek nem leszünk a kitűzött eredményt elérni. Közben minden egyes sikertelen kísérlettel hibázunk is, de ez a folyamat lényege, a szüntelen tanulás a hibákból. Ha kizárjuk a hibákat, akkor megfosztjuk magunkat a fejlődés lehetőségétől is. Ez igaz mind az egyénre, mind az egész cégre.
3. Ér nem érteni dolgokat, de nem ér nem megkérdezni – akár többször is –, hogy mi miért van úgy. Meg kell értenünk a körülöttünk zajló folyamatokat, hogy tevőleg is részt tudjunk venni bennük. A megértéshez pedig szabad kérdezni, sőt, kötelező is. Ha valaki nem ért valamit, ezért rákérdez, akkor aktív, ha viszont nem, akkor megakad. Ez ilyen egyszerű.
4. Ér ötleteket hozni mindenre. Mert az ötletekkel mozdítjuk előre a dolgokat.
5. Ér nem egyetérteni egy véleménnyel, sőt abban az esetben, amikor valamilyen együttgondolkodásról, közös döntésről van szó, kifejezetten javaslom, hogy merjetek vitatkozni, ellentmondani, jobbat javasolni. Amikor felvettek az egyetemre, a tanévnyitón azt mondta a rektor, hogy csak akkor higgyünk bármelyik professzornak, ha be tudja bizonyítani az állítását. Számomra ez a kijelentés akkor szinte sokkoló volt az újszerűségével. Hiszen megengedte, sőt, bíztatott, hogy 18 éves létünkre vitába szálljunk a tanárainkkal, és mert azt üzente, hogy a rang felett áll a gondolkodás képessége, a probléma minél magasabb szintű megoldása. Senki nem orákulum, a közös megoldás szinte kivétel nélkül jobb, mint az egyéni.
6. Ér betegnek lenni, de nem ér visszaélni vele. A betegség nem gyengeség, hanem egy állapot, és a cél, hogy minél előbb kikerüljünk belőle. Ehhez egy megértő, segítő munkahelyet kell biztosítanunk.
7. Ér néha hülyének lenni, de nem ér hisztizni. Emberek vagyunk, mindenkinek vannak jó és rossz napjai.
8. Kötelező “jelen lenni”! Nagyon sok megbeszélésen látom, hogy minden résztvevő párhuzamosan dolgozik a laptopján, telefonján, tabletjén, vagy mindezeken egyszerre, mintha a NASA űrközpontjában ülne kilövéskor. Tehát nincs jelen annyira, amennyire szükséges lenne. Aki pedig nincs jelen a megbeszélésen, akár ki is mehet. Biztosan nem véletlenül hívtak be az értekezletre, figyeljünk oda, legyen meg a közös fókusz, végezzünk, és mindenki mehet vissza a munkájához.
9. Tiszteljük meg a másikat azzal, hogy a megbeszélt időben kezdünk. Miért játszunk a másik idejével úgy, hogy értesítés nélkül késünk? Persze van úgy, hogy valami közbejön, arról viszont lehet egy rövid értesítést küldeni.
10. Nincs stagnálás. Ez az élet nagy mozgatórugója minden szinten. Csak fejlődés vagy hanyatlás van. Ha egy hétig nem megyek le futni, már csökken a teljesítményem. Ha egy hónapig nem foglalkozom az angollal, már felejtek szavakat, kifejezéseket. Ha nem törekszünk a mindennapokban arra, hogy jobbak legyünk, mint a tegnapi énünk, vagy mint a versenytársaink, akkor le fognak hagyni bennünket. Nem lehet büntetlenül ülni a babérokon, mert az élet elfut mellettünk.
11. Az élet bonyolult. Természetesen nem gondolom, hogy a fentiekkel mindenre megoldást tudok adni, éppen ezért javaslom, sőt, mindenkit arra bátorítok, hogy egészítsétek ki a fenti listát a saját gondolataitokkal!

+1. Mindig tanuljunk! Ez szorosan kapcsolódik az előző ponthoz, így nem is szeretném túlmagyarázni. Én úgy látom, hogy napjainkban a szűk értelemben vett szakmai ismereteken túl a gondolkodás és a gondolataink kifejezésének képessége jelenti a legnagyobb előnyt. Akár több nyelven is. Ezért vezettünk be néhány éve az UBM-nél egy nyelvi premizálási rendszert, ami azt jelenti, hogy minden frissen megszerzett komplex (szóbeli és írásbeli) középfokú nyelvvizsgát félhavi, míg a felsőfokú komplex nyelvvizsgát egyhavi fizetésnek megfelelő prémiummal honorálunk.

Horváth Péter
UBM Csoport, vezérigazgató