UBM Befektetői kapcsolatok, Magyarország: Az új telep megvásárlásával milyen lehetőségek nyílnak meg az UBM további növekedésében?

Leo Lambrea, UBM Agri Trade SRL: A megvásárolt létesítmény egy mezőgazdasági termény raktározására alkalmas telep, ami jelentősen megnöveli az UBM lehetőségeit mind a kereskedelmi kapcsolatok, mind a logisztika terén. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ezentúl közvetlen lesz a kapcsolat a termelőkkel, a gazdákkal. Nem lesz szükség köztes szereplőkre. A budest-i beruházás elsősorban a konstancai piacra fókuszál, ami jelenleg a legnagyobb likviditású piacot jelenti a régióban. Az akvizíció jelentős mértékben megkönnyíti az áru Konstancába történő eljuttatását. A fejlesztés magában foglalja a vasúti pálya felújítását és helyreállítását is, amelynek segítségével a silótól gyakorlatilag közvetlenül a konstancai kikötőbe szállíthatjuk az árut, így optimalizálva a szállítási költségeket.

Mi ennek az akvizíciónak a konkrét értéknövelő hatása?

LL: Hat évvel ezelőtt az UBM új szereplőként jelent meg a román agrárgazdasági piacon. Törekedtünk minél hatékonyabb eszközökkel népszerűsíteni az UBM márkanevet, ami hamar meg is hozta a várt sikert. A mostani beruházással viszont az UBM megkerülhetetlen szereplővé vált Romániában. Egyértelművé tettük, hogy a vállalatcsoport a jelenlétével nem pusztán néhány előnyös stratégiai lehetőséget kíván kihasználni, hanem jelentős gazdasági befolyással bíró piaci partner.

Mit lehet tudni az Ön karrierútjáról, mi az Ön szakmai háttere?

LL: A bukaresti Közgazdasági Egyetemen végeztem 2007-ben, majd ugyanitt szereztem mesterdiplomát Gazdálkodási és menedzsment, illetve Nemzetközi gazdálkodás szakon. Ezt követően kaptam egy kiváló gyakornoki lehetőséget a Cargill-nél, ami lényegében az első munkahelyem volt. Idővel a ranglétrán felfelé haladva kereskedelmi gyakornokból kereskedővé, kereskedelmi vezetővé, majd regionális vezetővé váltam. Ebben az időszakban néhányszor volt alkalmam az UBM-mel dolgozni brókereken keresztül, de közvetlen kapcsolat nem adódott a vállalattal. Nem volt ismeretlen számomra az UBM, tudtam, hogy egy igen jelentős cégcsoport a magyar piacon. A Cargill-től való távozásomat követően volt egy alig egy éven át tartó rövid kitérőm egy helyi kereskedő cég alkalmazottjaként. Ekkor, 2017-ben keresett meg az UBM-től Norbert Costea – egykori kollégám a Cargill-nél – és Botos Andor azzal a javaslattal, hogy szeretnék, ha én nyitnám meg a romániai irodát. Először vonakodtam elfogadni a megbízást, de végül igent mondtam. Voltaképpen egy személyes kapcsolatnak köszönhetem az indulást. Norbert ajánlott engem a feladatra, Andor pedig meglátta bennem a lehetőséget és bizalmat szavazott nekem.

Az UBM kiemelt hangsúlyt fektet arra, hogy miként bánik a kollégákkal. Mi az Ön személyes HR-stratégiája?

LL: Ez az egyik fő stratégiám. A kereskedelemben az emberekkel való bánásmódon múlik minden. Olyan kollégákat választunk, akik tulajdonosi szemlélettel rendelkeznek és képesek magukévá tenni a munka és magánélet egyensúlyának kedvező arányát. A kiegyensúlyozottság elengedhetetlen. Az eszközök nem játszhatnak nagyobb szerepet az embereknél. Olyan környezetet szeretnénk kialakítani, ahol senki sem dolgozik túlórában. Még egyszer sem láttam egyetlen alkalmazottunkat sem este hat óra után távozni és soha nem jön be kolléga reggel 9 óra előtt. A szabadság szintén elengedhetetlen évszaktól, szezontól függetlenül. Olyan munkakörnyezetet szeretnénk teremteni, amelyben azt érzik a munkavállalók, hogy a pihenésükben, feltöltődésükben is támogatva vannak.

A siker az esetek többségében nem lineáris vonalú. Személyesen melyek voltak a legnagyobb kihívásai?

LL: Személy szerint az akadályokat az jelentette, hogy alkalmazottból, aki karrierem nagy részében, tehát több mint 10 éven keresztül voltam, félvállalkozóvá váltam, ügyvezető partner lettem, meg kellett változtatnom a gondolkodásmódomat, és nem csak alkalmazottnak, hanem munkaadónak is kellett lennem. Két-három évembe telt, mire eljutottam oda, hogy az üzletet egyszerre tekintsem a sajátomnak, a tulajdonosok üzletének és az alkalmazottak bevételi forrásának, egy közös üzletnek.

Mi okozta a legnagyobb nehézséget?

LL: Nehéz volt számomra az elmúlt hat évben, mióta megalapítottuk a céget, hogy megtaláljam azokat az embereket, akikben megbízhatok, és akik hosszú távon velem és a vállalattal maradnak, akikkel együtt növekedhetünk. Vannak pillanatok a kereskedelemben, amikor pénzt veszítesz és amikor pénzt nyersz, a hetikusság ellenére Neked kell vezetőként a fix pontnak maradnod ugyanazzal a fegyelemmel és lelkesedéssel.

Mi volt az a pont, amikor mérföldkőhöz érkezett és úgy ítélte meg, valamilyen gondolkodási sémáján változtatnia szükséges?

LL: Ez egy jó kérdés. Úgy éreztem, meg kell változtatnom a magamról való gondolkodást, az alkalmazottból vállalkozóvá válás folyamatában voltam. Az elején azt mondtam: “Nézd, szükségem van egy B tervre. Mi van, ha ez nem sikerül? Mi van, ha nem vagyok jó a cégépítésben?” Eltartott pár évig, mire rájöttem, hogy mindez rajtam múlik, én vagyok a felelős.

Az akvizíció egy új fejezet, előrelépés, a terjeszkedés része, azt mondtam Horváth Péternek, az UBM Csoport egyik tulajdonosának és egyben vezérigazgatójának, hogy hat év alatt kihoztuk a maximumot abból, amit vagyon és számottevő befektetés nélkül el lehetett érni jelen körülmények között. A fejlődés ezen a ponton elérte a felső határát, szükségünk van tehát valamilyen típusú invesztícióra, legyen az egy raktár, egy kisebb üzem vagy egy gyár. Egyetértettünk. Tudom, hogy sok kihívásom adódhat ezzel a beruházással, de végül is ez olyasmi, amit én akartam, és amiért nekem kell felelősséget vállalnom.

Melyek a jövőbeni terveik?

LL: Növekedni szeretnénk. Fő célunk az, hogy a megbízhatóság lehessen az egyik legnagyobb vállalati értékünk, amit a növekedés által érhetünk el. Ezalatt azt értem, hogy ha a bővítés a részvényesek számára is felvázolt ütemben zajlik, akkor hosszú távon egy rendkívül megbízható áruszállító partnerré válhatunk Romániában mind a helyi, mind az exportpiacot illetően.

Minden lehetőséget szeretnénk megragadni, ami adódik. A tavalyi év óta sok új befektetést látunk a román piacon. Az ukrán háború kitörése óta egyre több ukrán vállalat helyezte át a székhelyét Ukrajnából Romániába. Más külföldi partnereket is kifejezetten érdekel a konstancai piac, tekintve, hogy a legtöbb fekete tengeri kikötőt már nem tudják használni. Multinacionális cégeket is látunk, amelyek érdeklődnek a román piac iránt. Románia európai ország, NATO-tag, van kijáratunk a Fekete-tengerre, Konstanca a Fekete-tenger legnagyobb kikötője, itt van a Duna, 8 millió hektár szántóföldünk van, gazdasági fejlődést tapasztalunk. Az utóbbi időben a GDP meghaladta a magyart, ami számunkra figyelemre méltó. Romániában nagyon sok üzleti lehetőség van.

Tudna olyan üzleti vagy szakmai kihívást említeni, amelyben az UBM Agri Trade érintett?

LL: Ez nem kizárólag a mi kihívásunk: általában nehéz munkavállalót találni. Egyre többször találkozunk azzal, hogy a leendő munkavállaló többet szeretne kapni, mint adni. Amikor elvégeztem a főiskolát, emlékszem, hogy szó szerint bármilyen munkát elvállaltam volna, csak hogy pénzt keressek. Most, ha egy főiskoláról kilépő jelölttel interjút készítesz, csak követelésekkel áll elő. Szükségük van bónuszokra, home office-ra, magas fizetésre és a követelések listája hosszú. Természetesen, akik nálunk dolgoznak, ők illeszkednek az UBM kollektív hitvallásába és egyértelműen arra is törekszenek, hogy a vállalatnak is jó legyen. Jelenleg 12 “kékgalléros kolléga” dolgozik az irodában, ezen felül még öt-hat munkatárssal bővülünk a budest-i siló felvásárlása révén.

Ráadásul egyre nagyobb a mobilitás is az országokon belül.

LL: Látjuk a demográfiai változást, egyre több román állampolgár távozik külföldre dolgozni, ezzel parallel azt is látjuk, hogy Romániába is érkeznek külföldről munkavállalók.

A folyamatok üzleti kritikusak. Meg tudna említeni olyan folyamatot vagy folyamatelemet, ami hozzáadott értéket jelenthet, és ami az UBM-nél egészen rendkívüli?

LL: Ha valamit megértettem, amikor az UBM Magyarország tulajdonosaival beszéltem, hogy az Enterprise Resource Planning (ERP) nem alku tárgya. Ha cégként növekedni akarsz és idővel multinacionális céggé válnál, akkor mindent kontrollálni szükséges. Elképzelhetetlen, hogy a folyamatokat ne tartsuk be és ezáltal bármilyen kár keletkezzék. Kiemelten szükség van az ERP-re. Ennek a bevezetése nagyon nehézkes lehet, de hosszú távon megtérül, és hasznos. A controlling jelentős hatékonyságot eredményezhet.

Ön szerint mi lehet az oka, ha egy vállalat nem tud növekedni?

LL: Ha nem az elsőszámú vezető a probléma, akkor a munkavállalókkal vagy a folyamatokkal adódhat gond. Ez egy bizalmi kérdés, kifejezetten arra törekszem, hogy a munkahelyi kapcsolatom a munkatársakkal egyre jobb és egészségesebb legyen. Mostanáig kis csapat voltunk, tisztában vagyok vele, hogy egy bizonyos létszám, 20-30 fő felett törvényszerűen adódhatnak új vagy más jellegű kihívások. Ezeket kezelni fogjuk.

Mi tölti fel Önt, hogyan pihen?

LL: Mens sana in corpore sano, „ép testben ép lélek”, ebben hiszek, ezért heti négyszer járok edzőterembe, kivétel nélkül, a fegyelem nagyon fontos számomra. Még ha rossz napom is volt a munkahelyemen, akkor is ott vagyok este 6-kor az edzőteremben. Véleményem szerint különösen akkor fontos az edzés, ha nehezebb napunk van. A test képes saját magát szabályozni és rekreálni, a sport során az összes támogató hormon felszabadul. Én is és a feleségem is szeretünk főzni, egészségesen étkezünk. Nem vagyok vegán vagy vegetáriánus, viszont naponta egy kalória-tartományon belül eszem, ami talán őrültségnek hangzik. Az elmúlt 10 évben ezt csináltam és bevált.

Olyan apró dolgok töltenek fel, mint látni, ahogy a gyerekeim óvodába mennek. Folyamatosan nyomon követni a két kisfiam fejlődését, látni őket tanulni, sportolni. Jó híreket hallani a barátaimtól, örülni a sikereiknek, jó egészségben tudni a családomat. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy maximálisan örülök az üzleti sikereknek, a profitnak.

Mi az, ami elengedhetetlen az UBM-nél egy felsővezetői pozíció betöltéséhez? Önt mi vezette a felsővezetői pozícióig?

LL: Az etikám. Ebben nőttem fel. Erre tanított meg az első munkám is a Cargill-nél. Már az első napon elmondták a szlogenjüket, ami véletlenül egybeesett a személyes hitvallásommal: “Az adott szó kötelez – my word is my bond.”