Ígértem néhány különlegességet a kazah agráriumból. A juhtenyésztés által uralt ágazatban a hagyományos állatfajok mellett jelentős a lótartás (kb. 4 millió) és a teve tartás (0,3 millió). A lovakat tradicionálisan étkezési célból is tartják, az erre alkalmas fajták már régóta alapvető élelem forrásai a kazah törzseknek a hosszú kemény teleken. Ez hasonlított a régi magyar falusi disznóvágásokra, ahol szokás volt kóstolót vinni a szomszédságba, ezáltal mindig került friss hús a családok asztalára – így volt ez a kazahok között is, akik a lóvágás után meghívták az együtt élő klán családjait és közösen fogyasztották el a friss húst, mely a mai napig fontos része a helyi konyhának. A lótartás másik fontos terméke a kumisz, ami az erjesztett lótej, minden étteremben és boltban kapható, a nehéz vacsorák után fogyasztják, „digestive” jelleggel.

A tevetartás elsődleges célja a tevetej-termelés, rendkívül gazdag antioxidánsokban, laktózérzékenyek is ihatják, egyesek szerint a jövő egyik „superfood”-ja. Szerintem olyan, mint a török „ayran”, kicsit sűrűbb és intenzívebb, sós íze van – nagyon finom! A sztyeppén nagyon egzotikus, amikor feltűnik egy legelésző tevecsorda…

Hamarosan elhagyjuk Almati városát, mely kazahul azt jelenti az almák fővárosa – az alma közös szavunk a kazahokkal. A 2 milliós Almati az ország legfontosabb kereskedelmi központja, mégis a főváros a fele akkora, északi Astana – kicsit úgy mint Isztambul és Ankara Törökországban. Holnap hajnalban indulunk Astanába, mely Ulanbator után a világ második leghidegebb fővárosa – most kegyes idővel, 10-20°C közötti hőmérséklettel vár, hogy a landolás után egy 780 km hosszú autós úttal elérjük újabb úticélunkat a sztyeppén…

Hazafelé az egyik pub hirdette: здесь и сейчас – legyen ez a mai napunk mottója!