A Szovjetunió összeomlását követően minden haszonállat állománya jelentősen csökkent, a birka 25 millióról 15-re, a szarvasmarha 15 millióról 7-re. Jelenleg a kazah állam jelentős erőfeszítéseket tesz, hogy megnövelje az élőhús előállítást. A méretek azonban nagyságrendekkel nagyobbak a hazánkban megszokottnál: mai vendéglátónk 1 millió hektár legelővel rendelkezik. Bekbollat megmutatta lófarmját és juh farmjai egyikét, illetve a szállásunk egy Angus farmon van.

Amit ma tanultunk Kazahsztánban:

– a támogatások nem csak új farmok építésére, de meglévő, esetleg elhagyott farmok revitalizálására is ösztönöznek,

– Bekbollat a farmot üzemeltető családokat 20%-ban beveszi a vállalkozásba partnerként, ezzel érdekeltté téve őket a hatékony, gondos gazdálkodásban,

– a lóhús minőségi osztályai: egyujjas, kétujjas, háromujjas – melyet a bordák mögött betapintással állapítanak meg és az ott érezhető irha vastagságát mutatja.

A kazah rendkívül vendégszerető nép, utunk során a helyi járás vezetője adott számunkra díszebédet a falu dísztermében. A helyiek sütöttek, főztek, az előételek mellett friss péksüteményeket kaptunk, megkóstolhattuk a kumiszt, gyümölcstálból falatozhattunk, míg nem behozták a főételt: az bizony beshbarmak volt, túrós tésztán felszolgált lóhús. Mindezt kiegészítette egy gyönyörűen megfőzött birkafej, melynek húsát lefejtve szolgálták fel a vendégnek. A többség udvariasan hárított, de azért néhányan megmentettük a helyzetet és megkóstoltuk ezt a csemegét…

A külföldi látogatók többsége általában megáll a nagyvárosokban, jelentős turista látványosságoknál, a vidéki kazahsztán nekünk ma más arcát mutatta: itt az európai még tisztelettel fogadott messzi utazó, akit a határtalan sztyeppe hangulata könnyen magával ragad!